A farsangi bálok és a divat

Elmúlt a tél, és elmúltak a nagy farsangi összejövetelek is. Amikor kinőttem a farsangi bulikat az általánosban, azt hittem, ez csak a gyerekeknek a szórakozása. De ahogy az ember idősödik, be kell látnia, hogy egy bizonyos kor felett – legyen ez, mondjuk, tizennyolc éves kor – a farsang újra az év egyik legjobb napjává növi ki magát, és évről évre csak jobb lesz. Ennyi idősen már nem elhinni akarjuk, hogy azok vagyunk, akiknek beöltöztünk, mint kisgyerekként, amikor batman jelmezben rohantunk körbe-körbe a lakásban, és egy pillanatra úgy is éreztük, hogy ha kiugrunk az ablakon, nem lesz semmi bajunk, akárcsak a tévébeli denevérembernek. Nem. Ennyi idősen már óriási móka az egész, és az igazi jelentősége az, hogy ki tud kreatívabbnál kreatívabb ötletekkel előállni.

Csakhogy felhozzak egy kevés példát, minden évben van jó néhány olyan fiú a jelmezbálokon, aki a Fűrész filmekből veszi fel a bicikliző bohóc maszkját, vagy a horror klasszikus Sikoly trilógia (bocsánat, quadrológia) gyilkosának álarcát, esetleg – rettentő kreatív módon – Jokernek sminkeli magát, szintén a Batmanből. Hát ezeket az embereket minden évben őszintén sajnálom, mert valószínűleg, amikor a teremtés során bő kézzel osztogatták ki a kreativitásra való képességet, ők éppen valahol elaludtak vagy eltévedtek, és nem értek oda időben.

De említhetünk másik példát is, ami főleg a lányok esetében dívik, hogy tudniillik a farsangot csak egy újabb alkalomnak tekintik, hogy felvehessék a legmerészebb ruhájukat, majd a fejükre aggatott cicafüles pánttal és egy fekete ponttal az orrhegyükön kijelenthessék, hogy ők macskának öltöztek. Melyik macska hord miniszoknyát különböző mintás harisnyákkal meg magas sarkúval, kérdezem én?

Szó sem róla, ebben egyet értek én magam is, hogy ha farsangkor, hacsak nem egy egésztestes, mindent lefedő, nagyszabású jelmezt vesz fel valaki, igenis fontos, hogy divatos legyen mellette. Ez egy lánynak mindenképpen fontos. Szóval ha a jelmez van úgy alakítva, hogy divatos és szép is legyen benne az ember, abban azt gondolom, nincs semmi kivetnivaló. Az már inkább visszás nekem, amikor valaki felöltözik úgy, mint minden másik buliban, és aztán egy teljesen mellékes kiegészítővel jelmeznek akarja csúfolni a partizós ruháját.

De a kreativitás sokféleképpen megnyilvánulhat. Aki ismeri a Mortal Kombat számítógépes játékokat, (lányok, akiknek van fiútestvére: ez az, ahol különböző színű ruhás emberek életre-halálra verekednek egymással) az tudja bizonyára, hogy néznek ki a sárga meg kékruhás nindzsák, vagy micsodák. Az én bátyám idén sima kék textilanyagokat varrt össze keresztben, azt dobta a vállára, és távolról teljesen úgy nézett ki, mint a Sub-Zero nevű karakter. A maszkot pedig sima kartonpapírból vágta ki, kékre festette, és a sötétben a buliban ember nem mondta volna meg, hogy nem acélból van az álarca, annyira jól sikerült. Szóval nem mindig szükséges ruhát kölcsönözni, vagy a legtökéletesebb jelmezt elkészíteni.

Én idén angyalnak öltöztem – nem, nem miniszoknyás angyalnak –, voltak hatalmas szárnyaim, amiket bevallom, úgy rendeltem a netről, mert csinálni mégsem lett volna kedvem. Volt glóriám is, és egyébként egy szép buggyos fehér ruhában voltam, amit az unokatestvéremtől kaptam kölcsön. És igen, ez egy divatos ruha volt, sokan ilyen ruhákban járnak színházba vagy elegánsabb éttermekbe. És ennek ellenére passzolt annyira az angyal koncepciójához, hogy szerintem, ha a boltokban kifejezetten angyaljelmezként árulnák, simán megvennék az emberek.

Persze van veszélye is egy farsangi bálnak, erre csak idén jöttem rá. Ugyanis amikor megkértem a barátomat, hogy fotózzon le a legjobb barátnőmmel – aki tehenészlánynak volt beöltözve –, két fiú, egyikük Son Gokuként, másikuk pedig Harry Potterként, épp egy részeg csatározásba kezdtek, s mit ad isten, kedvenc varázslónk, egy hangos wingardium leviosa után a pálcájával kiütötte a telefonomat a barátom kezéből. Az meg szépen rá a bárszék sarkára, majd le a parkettára.

Mire felkaptuk a telefont, Harry Potter már sehol sem volt. A varázsereje viszont nagyon nagy volt, mert a telefon nem is bírta ki a mágikus csapást – a kijelzője totál betörött.

Hát mondanom sem kell, ez kicsit hazavágta az estémet, ugyanis karácsonyra kaptam az új Lenovo telefonomat, aminek most úgy tűnt, búcsút is inthetek. Aztán a barátom mondta, hogy ne mondjak le róla teljesen, hisz azért egy Lenovo kijelző csere nem megoldhatatlan, biztosan vannak cégek, akik foglalkoznak kifejezetten ilyenekkel.

A kijelző elég rendesen berepedt, tisztára bepókhálósodott, vagy hogy mondják ezt pontosan. Másnap persze a szüleim nem akarták elhinni a Harry Potter sztorit, azt hitték én ejtettem le, mert amúgy tényleg elég ügyetlen vagyok, és biztos „kiesett a tündérruhám zsebéből.”

De szerencsére megenyhültek, amikor a barátom is megerősítette a sztorit, és úgy döntöttek állják a kijelző javítását. Mert ahogy utána néztem a Lenovo kijelző cserének, rájöttem, hogy tényleg vannak nagyon jó lehetőségeim a javíttatásra. Ez a cég ugyanis, akiket találtam, futáros megoldást is biztosít, ami azt jelenti, hogy egy futár kijön házhoz a telefonomért, és a megadott idő alatt, a javítást követően, vissza is hozza azt. Szóval gyakorlatilag kézhez kapom majd a javított telefont, aminek, mint kiderült, az ára sem túl borsos.

Szóval a nem-kreatív és öncélú jelmezmegoldások mellett egyéb buktatói is vannak egy farsangi bálnak. De persze ezek nem vehetik el az ember kedvét, mert mint mondtam, minél idősebbek vagyunk, annál jobbak ezek a partik. Én jövőre legobábunak szeretnék öltözni. Hogy hogy valósítom meg, arról még csak halvány elképzeléseim vannak, de higgyétek el, ennél sokkal nehezebbnek tűnő ötletek is simán kivitelezhetőek. Csak engedjétek el a fantáziátokat. És ne feledjétek, ne a divat alakítsa a jelmezetek, hanem a jelmez a divatot.